Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Részlet a Mindentudás Egyeteme anyagából, szerző  Varga Zoltán egyetemi professzor

  

   Bennszülöttnek a köznapi szóhasználat valamely földrész őslakóit nevezi, szemben a bevándorlókkal, akik ma már gyakran az adott térség lakóinak többségét alkotják. Ez az "őslakosság" azonban maga is viszonylagos fogalom. Tudjuk, hogy Amerika "őslakói" a Bering-szoroson át, Ázsia felől érkeztek, tehát ők csak az újabb, például európai vagy kínai, indiai stb. bevándorlókhoz képest "ősibbek". Hasonlóan vagyunk az életföldrajzban széles körben használt bennszülött (endemikus) faj megjelöléssel is. A név azt sugallja, mintha ezek a fajok ott jöttek volna létre, ahol ma is élnek. Ez azonban egyáltalán nem biztos, hogy így van. Csak kevés esetben állnak rendelkezésünkre olyan fosszilis maradványok, amelyek az egyes fajok keletkezésének helyét és idejét viszonylag pontosan megállapíthatóvá teszik.

Az endemikus fajok száma a Földön egyenlőtlen eloszlású. Aránylag sok a bennszülött faj bizonyos óceáni szigeteken, de jelentős arányú az endemizmus a kontinensek szigetszerű élőhelyein, főként a magashegységekben. Arányaiban és abszolút számokban is magas szintű endemizmussal találkozunk bizonyos trópusi és mérsékeltövi őserdő-területeken. Ezek a többnyire szűkre szabott területek az ún. endemizmus-forrópontok. A Kárpát-medence, bár Európa fiatal kialakulású részéhez tartozik, bizonyos állatcsoportokban bővelkedik bennszülött elemekben. Soós Lajos a Kárpát-medence puhatestű-faunájának állatföldrajzi elemzésében megjegyzi: "Mollusca-faunánk endemizmusa olyan váratlanul magasfokú, amilyen csak a szigetfaunákat szokta jellemezni" (29,16%). Hasonló a helyzet egyes talajlakó ízeltlábú-csoportokban is (pl. kaszáspókok - Opilionida: 28%, ikerszelvényesek - Diplopoda, faji szinten: 7,3 %, alfaji szinten további 13,5 %), sőt a röpképtelen rovarcsoportok egy részében is (pl. csökevényes szárnyú szöcske- és sáska-nemek: Isophya, Poecilimon, Odontopodisma, futóbogarak, pl. Carabus: Morphocarabus alnem, Otiorrhynchus nembe tartozó ormányosok). A specializált életmódú barlangi (Paladilhia és Paladilhopsis nemekbe tartozó barlangi-vízi csigák, ászkarákok, pl. az Aggteleki-karszt barlangjaiban élő, Frivaldszky Imre által leírt szemcsés vakászka - Mesoniscus graniger; ikerszelvényesek, pl. az Abaligeti-barlangban élő Haasea hungarica, Brachydesmus troglobius és Hungarosoma bokori; barlangi futóbogarak: pl. az Aggteleki-karszt barlangjaiban élő Duvalius hungaricus) és forráslakó ízeltlábúak (tegzesek és álkérészek) körében is jelentős arányú az endemizmus. Bennszülött fajok élnek hőforrásokban is, például a Nagyvárad melletti Püspökfürdőn a trópusi eredetű hévízi lótuszvirág (Nymphaea lotus ssp. thermalis), hévizi tornyoscsigák (Melanopsis parreysi) és a Tata környékén és a Bükk-alján található hőforrásokban a fekete rajzoscsiga (Theodoxus prevostianus). Ezekre a régi, jégkor-előtti "ereklyefajokra" az jellemző, hogy csak ott maradhattak fenn, ahol a különleges élőhelyi viszonyok egyenletes, fagymentes hőmérsékletet biztosítottak számukra.

A jelentősebb mértékű endemizmus a Déli- és Keleti-Kárpátokra, a Bánát hegységeire (pl. az egyetlen, harmadkori maradványfajjal képviselt Mishchenkotetrix tövishátú-sáska genus - M. transsylvanicus és a Zubovskia banatica sáska) és az Erdélyi-szigethegységre (pl. Jósika bárónő orgonája - Syringa josikaea), hazai hegyvidékeink közül a Mecsek, a Bükk, az Aggteleki-hegység karsztjaira, barlangi élőhelyeire jellemző. Erdőtalaj-lakó endemizmusok élnek az Erdélyi-szigethegységben (ikerszelvényesek és ászka-fajok). Kialakulásuk annak köszönhető, hogy a jégkorszakok alatt a medence kedvezőbb éghajlatú peremterületein helyenként megmaradt a fás vegetáció, amelyben az eljegesedéseket a tűlevelű erdei fajok mellett a hidegtűrő lomberdei elemek, talajlakó ízeltlábúak, sőt lágyszárú virágos növények (pl. az erdélyi májvirág - Hepatica transsylvanica) is átvészelhették.

A Kárpát-medence belső részein, a Pannonicum jellemző élőhelyein többnyire csak fiatal negyedkori eredetű neoendemizmusokkal találkozhatunk, amelyek többsége keleti-mediterrán, balkáni, illetve kontinentális, sztyepplakó vagy félsivatagi kapcsolatú fajoknak a Kárpát-medencében, a negyedkor folyamán izolálódott népességeiből alakult ki. Ilyen pl. a Pilis sziklagyepeiben a dolomitlen (Linum dolomiticum), a Dunántúli-középhegységben a magyar gurgolya (Seseli leucospermum), az Aggteleki- és Szlovák-karszton a tornai vértő (Onosma tornense), szikeseinken a magyar sóballa (Suaeda pannonica) stb. Egy részük - fiatal evolúciós koruk miatt - a legközelebbi rokon populációktól csak alfaji szinten különült el, mint például a magyar kökörcsin (Pulsatilla pratensis ssp. hungarica), a magyar sóvirág (Limonium gmelini ssp. hungaricum), a magyar nőszirom (Iris aphylla ssp. hungarica) stb.

Fiatal endemizmusok azok is, amelyek a Földközi-tenger melléki vagy belső-ázsiai száraz hegyvidékek fajaival rokonok. Több bagolylepke hazánkból leírt nevezéktani törzsalakja, illetve alfaja (Euxoa v. vitta, Chersotis f. fimbriola, Ch. fimbriola baloghi, Polymixis rufocincta isolata, Cucullia mixta lorica) a száraz sziklás és bokorerdős élőhelyek bennszülött lakója. Feltételezhetően a negyedkor enyhébb, jégközi fázisaira vezethető vissza azoknak a bennszülött, általában alfaji rangú népességeknek az eredete, amelyek legközelebbi rokonai a Balkán-félsziget magashegységeiben honosak. Ilyen például a szurokfekete szerecsenlepke keleti-kárpáti és erdélyi-szigethegységi két alfaja (Erebia melas carpathicola ill. E. melas runcensis), a balkáni szénalepke déli-kárpáti alfaja (Coenonympha rhodopensis schmidtii) stb. Fiatal negyedkoriak azok a bennszülött fajok vagy alfajok is, ahol a földtörténeti léptékben rövid időtartamú izoláció csupán csekély mértékben elkülönült népességek kialakulását tette lehetővé. Ilyenek vannak a Pannonicum jellegzetes sziki, homoki, sziklagyep-lakó, löszpusztai és meleg-száraz tölgyeseket lakó fajai között, például ilyenek a balkáni-kisázsiai kapcsolatú bennszülött bagolylepke-alfajaink (pl. Dioszeghyana schmidtii schmidtii, Polymixis rufocincta isolata, Asteroscopus syriacus decipulae).