Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Védett növények - káros növények versenye az életért

2010.02.01

   Kismaros és Nagymaros között bringázva a bicikliúton az ember gyönyörködik a tájban. Ebbe nem csak az tartozik bele, hogy az ember láthatja helyenként a Duna csillogó tükrét, a dús, élénkzöld ártéri növényzetet, a szépen gondozott telkeket és a Visegrádi várat a kerékpárút rengeteg pontjáról, különféle szemszögekből. A réteken ott találhatjuk a rengeteg gyógynövényt és védett növényeket is. Négy növényről szeretnék most írni, két hazai értékes növényünkről és két idegen, agresszív növényről.

                                   

  Értékes sok minden lehet. Növényeknek is sokféle értéke van. Ökológiailag értékes az a növény, amely az élőhelyén a megfelelő életteret tölti be. Minden nemzetnek megvan a saját területére jellemző élővilága. Ilyen értelemben értékes az, ami a mi nemzeti értékeink közé tartozik, ritka és védett, vagy nem védett és sajnos nem kap elég védelmet Pedig gyakran előfordul, hogy a növényt bárki láthatja és gyönyörködhet benne, hiszen ott van az orrunk előtt, például Kismaros és Nagymaros között. És mégsem vesszük észre, hogy évről-évre  ritkul, tűnik el a növényke az élőhelyéről. Sajnálatos tény, hogy a behurcolt növények, amilyen a selyemkóró és az aranyvessző Amerikából, ezeket a védett vagy nem védett  de megvédendő növényeket az ember segítségével kiszorítják megmaradt kevés élőhelyükről is, és így folyamatosan elveszítjük hazánk értékeit úgy, hogy észre sem vesszük.

De ha ez nem elég, ahol a telkeket rendben tartják, a rossz időben történő kaszálással a még megmaradt kevés védett növény is eltűnik pár év alatt.

 

  A réti iszalag (Clematis integrifolia L.) egy nagyon kedves hazai növényfajunk.  Nedves réteken él, 30-50 cm magas évelő növény. A szára felemelkedő, levelei átellenesek, tojásdadok, épszélűek. A virága sötétlila, 4-5 tagú. Termése aszmagtermés, a magvak hosszú szőrösek. Rokona az erdei iszalagnak, amely mindent befut, és erőteljesen nől, ezzel szemben a réti iszalag egyáltalán nem agresszív, törékeny növény. Kis lila harangfejét könnyen felismerhetjük élőhelyén.

 

                                Kép

                                                        réti iszalag

 

 

Vác és Szob között csak Kismaros és Nagymaros között lehet látni a növényt, egy élőhelyen az őszi vérfűvel (Sanguisorba officinalis), amely nem védett, de gyógynövény, rokona a csabaírének. Vérvörös kis virágfejei a növényzet fölé emelkednek.

 

Kép

 

 

 

Népregék szerint minden ajtózárt felnyit, ha a puskát hozzáérintik, még arról is minden vas lehull. Nagyon szép gyógynövényünk, megérdemelné élőhelyén az odafigyelést.

 

                                                                                                       őszi vérfű

 

                                                                                                                                                

 

  Ellentétben e kedves hazai fajainkkal állnak a behurcolt, agresszívan terjedő (agresszíven terjedő növényeken azt értjük, hogy a növény gyorsan hajt, sokfelé elterjed oldalgyökereivel, rízomáival, nagyon nehezen kiirtható.Hiába kapáljuk, tépjük ki, a bennmaradó részből gyorsan újra kihajt és rengeteg, életképes magot szór szét.).

 

Kép

                        aranyvessző-rengeteg megspékelve selyemkóróval

 
 

Gyakran magas, erőteljes növények mint az aranyvessző (Solidago gigantea), ürömlevelű parlagfű (Ambrosia artemisiifolia) és a selyemkóró (Asclepias syriaca).E három fajt Amerikából hurcolták be, és mára már nagyon elterjedt növények, éppúgy, mint az akác.

 

Azt mondják a selyemkórót méhészek hurcolták be, mert jó mézelő. Én ettem selyemkóró mézet, nem nagy szám, és nem is nagyon lehet hozzájutni, mert a méhek a többi virággal együtt hordják vegyes virágmézbe. Sajnos azonban az aranyvessző az ártereken, a selyemkóró pedig a réteken, (Kismaros és Nagymaros között együtt egy helyen!) kiszorítják a hazai kedves növényfajainkat, gyakran ahol megjelennek, pár év múlva már alig találni egy-két darab túlélőt az eredetileg ott élő növények közül, meg kevés gyomnövényfajt. A parlagfűről nem is kell Képszólnom. Mindhárom megtalálható Kismaros és Nagymaros között, és mondhatom, mindháromból láttam bőven 2009 nyarán. A selyemkóró még Amerikában is rengeteg kárt okoz. Gazdasági növények termőhelyeit elfoglalván, a növénytermesztés is visszaesett miatta egyes területeken, nálunk pedig a terjedés következményeit se látják még előre. A kutatók keresik a legkönnyebb kiirtás lehetőségeit, de ezek a növények olyan életerősek, hogy még ők se tudnak biztosat mondani a végleges eltüntetésük módjáról.

 

  selyemkóró  virágzó állapotban

 

Egyesek szerint évi két kaszálás pár év alatt  eltüntetné őket. Mások szerint a lucernával bevetés és gondos odafigyelés végül is kiírtja a selyemkórót. Csak az a baj, hogy ha a szomszéd nem vágja ki akár az egyetlen ott megjelenő selyemkóró-egyedet, az több ezer magjával befertőzi az egész környéket.

 

 Nagyon sajnálatos hogy Kismaros és Nagymaros, de Vác sem fektet nagyobb hangsúlyt védett értékeinek feltárására és védelmére.

 

Hiszen, bár szép a Dunakanyar, azért ezeknek a településeknek még sincs olyan sok és ennyire szem előtt lévő természeti értéke, hogy veszni hagyjákKép őket. Annyi természetvédő szervezet van a környéken és vannak erre hivatott intézmények, fel kéne méretni a természeti értékeket, és segíteni a telektulajdonosokat azzal, hogy elmondják nekik, hogy a földjükön védett növény van, ne kaszálják le őket virágzás előtt vagy alatt, magérés előtt, mert akkor a növényke el fog tűnni.

 

És aki hagyja a területét elvadulni, hagyja hogy az agresszív idegen növényfajok ott elterjedjenek, azt pedig hatóságilag figyelmeztessék, és ha nem tesz semmit,  törvény szerint büntessék meg!

                                                              Selyemkóró termésekkel

 

Vadászlap, 2005 augusztus:   ”A növényvédelmi törvény (a selyemkórót) a parlagfűvel azonos mértékben, vagyis kiemelkedően kártékony fajnak tartja természetes növényvilágunkra, és a föld- és erdőtulajdonosokat, valamint a föld használóját akár kétmilliós bírsággal fenyegeti."

 

Természetesen a közterületeket pedig tartsa rendben az önkormányzat, hiszen feladata is. Milyen más lenne a rengeteg kerékpáros turista képe is e két településről és környezetéről, ha megismerhetné a védett- és gyógynövényeket egy rendezett, szép ártéri kaszálóréten, amin látszik hogy gondozzák!

 

Részlet a  KVVM honlapjáról (Özönnövények Magyarországon): „A napi sajtóban kisebb nyilvánosságot kapó fajok száma jóval nagyobb. Egy 1998-ban elkészített felmérés szerint a védett gyepterületek megközelítően 20%-a - ami mintegy 44 000 hektár - fertőzött olyan inváziós növényfajokkal, mint a kanadai aranyvessző (Solidago canadensis), a magas aranyvessző (Solidago gigantea) vagy a selyemkóró (Asclepias syriaca), visszaszorításuk feltételezett költsége milliárdos nagyságrendű. Az előbbiek ellenére számos hazai kertészeti cég kínálatában, valamint méhészeti szaklapokban, mint impozáns kerti növények, illetve mint lehetséges telepítendő méhlegelők tűnnek fel ezek a fajok.

Mit is jelent a biológiai invázió, és mit nevezünk inváziós fajnak?


Inváziós idegenhonos fajok (invasive alien species; IAS), azaz özönfajok alatt azon fajokat értjük, melyek természetes előfordulási területükön kívülre történő véletlenül behurcolásukat, vagy szándékos betelepítésüket követően, képesek ott megtelepedni, illetve tért hódítani, veszélyeztetve ezáltal az őshonos életközösségek ökológiai egyensúlyát.”

 

Kép

 

                 selyemkóró-populáció

 

 

 

Farkas Csaba: A selyemkóró átalakítja a tájat c. cikkéből (délmagyar.hu)

 

„A megye homokhátsági területein pedig a szintén behurcolt selyemkóró – népies nevén vaddohány – és a parlagfű okoz gondot. Kiszorítják például a magyarcsenkeszt, báránypirosítót, naprózsát, s más őshonos gyepalkotókat. Terjedésüket a terepmotorosok nagyban elősegítik…”

 

Az önkormányzatok figyeljenek jobban oda természeti értékeikre és tegyenek azért, hogy megőrizzék ezeket! Ne csak a parlagfű, de a többi agresszív gyom és özönnövény ellen is, mint a selyemkóró, aranyvessző, gyalogakác, az akác, a bálványfa. És kell az is, hogy a lakosság is tegyen valamit, arra jártunkban-keltünkben legalább párat közülük kihúzgálni, lekaszálni.  Mert ha nem, tudattalanul is óriási értékeket veszthetünk.

 

                                 Kép

 
 
 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Treatment impostor obstruction anticholinergics, suited measurement.

(eciqlucexurig, 2019.05.30 12:18)

http://mewkid.net/buy-prednisone/ - Buy Prednisone <a href="http://mewkid.net/buy-prednisone/">Prednisone</a> sko.bjge.tothtimi.eoldal.hu.par.xi http://mewkid.net/buy-prednisone/

A client diffusion: directives humerus.

(eruhusatgaxal, 2019.05.30 10:30)

http://mewkid.net/buy-prednisone/ - Prednisone No Prescription <a href="http://mewkid.net/buy-prednisone/">Prednisone 20 Mg</a> rjs.rofs.tothtimi.eoldal.hu.vof.yw http://mewkid.net/buy-prednisone/

36OO Ózd bolyki főút. 81.

(Lakatos Mihály, 2018.05.03 20:45)

A selyemkóró sok szárnyas bogaraknak, védett lepkefajoknak, és méheknek ad bő táplálékot, csupán kavicsos -troszkás- anyaggal kell be határolni kb félméter mélyen, a gyökérfutás ellen. tehát 2O-3O méteres helyeket lehet készíteni rendes talajfölddel vad növénnyel virágokkal beültetve, itt virágozhat hosszú távon! Viszont, a virágzás után a gubókat le kell vagdosni, és megsemmisíteni. Nálunk van egy kis terület , és karban lehet tartani. megéri, mert sok lepkefaj jár a területre, és a madarak is többfélék tanyáznak itt nyaranta.

Kedves Mihály

(timi, 2018.05.04 12:17)

Ez nagyon szépen hangzik, és bár minden gazdálkodó ilyen felelősen bánna a területével!
De felvetül a kérdés, mi lesz a területtel, ha ön úgy dönt, hogy most már nem foglalkozik vele, bármilyen okból?
A növény kiirthatatlan, és ha már nem figyelnek rá, akár egy év alatt is úgy elterjedhet a környező területeken hogy célirányos irtással sem lehet megszabadulni tőle.
Az ökológiai károkozása az az, bár valóban mézelő és szeretik a rovarok, hogy maga a növény elnyomja az őshonos fajokat, amelyeken ezek a rovarok, és lehet hogy még sokkal több másféle is (táplálékspecialisták- vagyis, egy-két növényfajon élő rovarok) táplálkoznak eredetiben.
Meg lehet nézni egy aranyvesszőst, selyemkóróst, hogy milyen más fajok maradnak még meg ott mellettük. Szinte semmilyen. Ezért lehet hogy sok rovart vonzzanak, de sokat elveszítünk, és valószínűleg éppen a ritkábbakat, védettebbeket.